Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


####

2012.03.24

 A feleség átka beteljesült

13 Aradi vértanú-13 csapás

A tizenhárom aradi vértanú és Batthyány Lajos mniszterelnök kivégzése után országszerte nagy titokban köröztek egy írást. Ebben Batthyány gróf felesége Zichy Antónia megátkozta Ferenc Józsefet.Szavait egy babonás jövendöléssel egészítette ki, tudja meg Ferenc József császár is, mi az a fájdalom. Na haljon meg addig, amíg saját családjában tizenháromszoros gyász nem éri.


Az átok megfogant, a császár családjában tizenhárman haltak meg időnek előtte.
1. Első leánya, Zsófia, huszonhét hónapos korában elhunyt.
2. 1867-ben háromtragédia érte a császári házat. Charlotte, mexikói császárné, Ferenc József sógornője megőrült. Még ötven évig élőhalottként tengette életét.
3. Június hatodikán hoszú kínok után halt meg Matild főhercegnő. Saját cigarettája gyújtotta meg a függvényt, a tűz ruhájába kapott, égési sebei menthetetlenek voltak.
4. Június 19-én a mexikói Querétaróban kivégezték Miksa mexikói császárt, Ferenc József öccsét.
5.1889. hanuár 30-án megölte magát Rudolf trónörökös, a császár egyetlen fia.
6.1891-ben feltehetően hajótörésben eltűnt János Szalvator főherceg, Rudolf barátja. Közvetve a császár okozta a halálát azzal, hogy azonnali lemondását követelve hirtalan vágott neki a tengeri útnak.
7.Vilmos Ferenc Károly főherceg, a magyar szabadságharc ellen küzdő parancsnok, 1894 júliusában Badenben lebukott lováról, és szörnyethalt.
8. 1895-ben Pesten vérmérgezésben elhunyt László főherceg.Egy vadászaton fegyvere elsült, önmagát sebesítve meg.
9. Zsófia, Erzsébet királyné húga 1897-ben Párizsban egy tűzvészben odaveszett.
10. 1898. szeptember 10-én Luigi Lucheni anarchista Genfben meggyikolta a császárnét.
11.Klotild főhercegnő 1903-ban Alcsúton tizenkilenc évesen mérgezés következtében meghal.
12-13. Ferenc Ferdinánd trónörököst, és feleségét, Zsófia hercegnőt 1914 nyarán Szarajevóban meggyilkolták.

"Ki fegyvert fog, fegyver által végzi"...Így az írás. Vagy megfogant az átok?
Véres lista ez. Beleborzonganak az aradi tizenhármat gyáazolók szintúgy.
Az utódoknak az emlékezés marad és a tanulság.
De gyertyát gyújtunk mindörökké.

A cikk Schaffer Erzsébet tollából megjelent a Nők Lapja októberi számában.

 

 

 


Erzsébet királyné és a magyarok

     Az 1867-es osztrák?magyar kiegyezés előmozdításában Erzsébet királyné jelentős szerepet játszott. Ennek kapcsán került személyes ismeretségbe a kor kiemelkedő politikusaival, gróf Andrássy Gyulával, báró Eötvös Józseffel, Deák Ferenccel. 1867 februárjában Ferenc József helyreállította a magyar alkotmányt, és kinevezte a felelős magyar minisztériumot. Ferenc József az osztrákok császára és a magyarok királya lett. A koronázásra 1867. június 8-án került sor, ebből az alkalomból a magyar nemzet a királyi párnak ajándékozta a gödöllői kastélyt. Tíz hónappal a koronázás után Budán megszületett Sisi negyedik gyermeke, Mária Valéria, akit gödöllői királykisasszonynak tartottak. A bécsi pletykák szerint a kislány atyja Andrássy Gyula, Magyarország miniszterelnöke volt. Hiába akarták bebizonyítani Sisi félrelépését, Mária Valéria nagyon is hasonlított a császárra. A királyi pár magyarországi tartózkodásának ? Buda után ? legfontosabb színhelye Gödöllő volt. Erzsébet királyné összesen 6 évet töltött itt ? többet, mint Schönbrunnban. Gyakori és hosszú magyarországi tartózkodásai a bécsi udvar örökös nemtetszését váltották ki, a rossz nyelvek megjegyezték, hogy a császárné a legbájosabb vendég a Hofburgban.
     Sisi számára a szabadság szimbólumává nemesült a gödöllői kastély, ahol a természet, a lovaglás, a hosszú séták, s az őt nagy szeretettel befogadó magyarok között mindig otthon érezte magát. Itt minden, ami történt, valójában az ő kényeztetésére szolgált, hiszen imádott népe minden kívánságát, gondolatát elleste, hogy itt soha semmiben se szenvedjen hiányt. Hogy az uralkodó párt az itt-tartózkodása alatt senki se zavarhassa, a kastély elé, a bástyafal köré sűrűn ültettek lombhullató és örökzöld fákat, cserjéket. A király kertje egyszerűbben volt kialakítva, míg Erzsébet királyné oldalán minden az ő igénye szerint készült. Ilyen volt az előkertbe épített faveranda és folyosó, amelyen rossz idő esetén is átsétálhatott a lovardába kedvenc lovaihoz. A verandát és a hozzá csatlakozó teraszt szobrok díszítették, az építményt vadszőlővel futtatták be. E terasz hangulatához szorosan illeszkedett a kis előkertben kialakított virágágyás, melyet ? a királyné érkezését megelőzően az évszakoknak megfelelően ? kedvenc virágaival ültették be. Ugyanitt temették el a királyné két kedvenc kutyáját, amelyek közül az egyiknek a márványtáblája még ma is látható. A királyné legszívesebben az Alsóparkban lévő fácánosban sétálgatott, melyet a gödöllői erdőség gyöngyszemeként tartottak számon. Gyönyörű sétautakkal, kis pihenőházzal ellátva méltán lehetett Erzsébet királyné pihenőterülete.


 

 

 Sisi kulcsszerepet játszott a magyar kiegyezésben

 

Éppen 75 évvel ezelőtt, hosszú és viszontagságos előkészületek után, 1932. szeptember 25-én avatták fel az egykori Eskü, ma Március 15-e téren Erzsébet királyné szobrát. A történészek többsége Erzsébet közismert magyar-barátságában mára csupán egyfajta hóbortot és menekülést lát, pedig a császári pár levelezéséből egyértelműen kiderül, hogy Erzsébet türelmetlenül és rendkívül határozott hangon sürgette férjénél, Ferenc Józsefnél a magyar kiegyezés létrejöttét.

 

Magyar támogatást kapott a fiatal császárné

 

A királyné meggyilkolását követően a magyar megemlékezésekben Erzsébetet a haza megmentőjének, gondoskodó édesanyjának, a magyarok Nagyasszonyának nevezték, alakját Árpád-házi Szent Erzsébettel és Mária Teréziával állították párhuzamba. E különleges tisztelet egyik alapvető forrása, hogy a korabeli magyar közvélemény a kiegyezés létrejöttét nagy mértékben Erzsébet szerepének és tevékenységének tulajdonította. A politika iránt oly kevéssé érdeklődő császárné ugyanis minden rendelkezésére álló eszközt latba vetett császári hitvesénél Ausztria és a magyar nemzet kapcsolatának helyreállítása érdekében.

Kultuszát azonban egy másik, nem kevésbé figyelmen kívül hagyható szempont is táplálta: az udvar és a vezető magyar politikusok azt az ambivalens érzelmi kötődést szerették volna vele feloldani, amely az 1848/49-es szabadságharcot leverő Habsburg dinasztia és a magyar nemzet között feszült. Az 1867-es kiegyezéssel egy olyan új alkotmányos államrend alakult ki, amelyben azt a Ferenc Józsefet emelték törvényes uralkodóvá, akinek nevéhez a szabadságharc véres megtorlása fűződött. Hogyan lehetett a nemzet egyszerre királyhű úgy, hogy közben nem tagadta meg a 48-as eszméket sem? Ezt a dualizmus teljes korszakán végigvonuló dilemmát Sisi bájos alakja oldotta fel.

sorsa, hogy lesz-e kiegyezés, és ha igen, akkor milyen feltételekkel. A császári pár levelezését tekintve ezek azok a hónapok, amelyek során Erzsébet rendkívül energikusan tevékenykedett a magyarok érdekében. Az 1866. július 3-án Königgrätznél elszenvedett megsemmisítő vereség után AusztriánaAusztria és Magyarország viszonyának alakulásában meghatározó időszak volt az 1866. júniusban kirobban porosz-osztrák háború és 1867. február, Andrássy miniszterelnökké való kinevezése között eltelt nyolc hónap. Ez alatt a bő fél év alatt dőlt el Magyarország k szükségszerűvé vált a magyarokkal való megegyezés.

A katasztrófát követően - nyilván az udvar ösztönzésére - a császárné azzal a nem titkolt szándékkal és küldetéssel utazott Budára, hogy személyesen győződjön meg a dinasztia iránt mutatkozó magyarországi hangulatról. Erzsébet megjelenését Budán a korabeli magyar sajtó egyből Mária Terézia "menekülésével" állította párhuzamba. Mint 1741-ben, a magyarok most sem hagyták cserben az ifjú császárnét: Erzsébet a pár naposra tervezett látogatás helyett a háborús időszakot végig Budán töltötte gyermekeivel. Bizonyára magyar hatásra, innen ostromolta férjét leveleivel a megbékélést sürgetve.

 

A császárné magyarok iránti rokonszenve és érdeklődése azonban korábban kezdődött. 1864-ben magyar származású felolvasónő került Sisi mellé Ferenczy Ida személyében, és közismert, hogy a két nő hamarosan a legszorosabb barátságba került egymással. A fiatal magyar leány elkötelezettsége és tisztelete Deák és Andrássy iránt pedig nagy hatással lehetett Erzsébetre is. 1866 januárjában Ferenczy Idán keresztül a császárné élénk politikai levelezésbe kezdett Andrássyval, természetesen magyarul.

A porosz-osztrák háború Ausztriára nézve kedvezőtlen alakulása felgyorsította Bécs és a magyarok közeledését, ám Ferenc József még mindig vonakodott találkozni a magyar politikai vezetőkkel. Erzsébet - a korábban rá egyáltalán nem jellemző módon - nagyszabású agitálásba kezdett férjénél a magyarok érdekében. 1866. július 13-án kétségbeesett hangvételű levelet írt Budáról Majláth György udvari kancellárhoz, hogy járjon közben a császárnál azért, hogy nevezze ki Andrássyt Magyarország miniszterelnökévé. Politikai aktivitását mutatja, hogy július 15-én önálló tárgyalásokba kezdett Andrássyval. Kettejük találkozójáról másnap rendkívül aggódó és szinte követelőző hangú levélben számolt be férjének.

"Éppen most érkeztem Königseggégtől, (Königsegg grófnő Erzsébet főudvarmesternője volt) ahol Andrássyval beszélgettem, természetesen négyszemközt. Andrássy kifejtette nézeteit tisztán és határozottan. Megértettem őket, az a meggyőződésem, hogy ha megbízol benne, de feltétlenül, akkor mi is, s nem csak Magyarország, hanem a Monarchia is megmenthető. ... Beszélj tehát mindjárt vele, fenntartás nélkül teheted, mert biztosíthatlak róla, hogy nem olyan férfi, aki mindenáron szerepet akar játszani, s állás után kapkod. ... Amije van eszét, országos befolyását a lábad elé rakja. Most utoljára kérlek, Rudolf nevében, ne szalaszd el az utolsó pillanatot. ... Kérlek, táviratozz mindjárt, mihelyt megkaptad levelem, vajon Andrássy a ma esti vonattal Bécsbe utazzék-e. Reggelre megint odarendelem Paulához, (Königsegg grófné) ott közlöm vele a válaszod. Ha nemet mondasz, ha az utolsó órában még csak önzetlen tanácsra sem hallgatsz, akkor igazán vétkezel mindannyiunk ellen. Akkor nem tehetek mást, megnyugszom, abban a tudatban, hogy bármi történjék is, én majd becsülettel jelenthetem ki Rudolf előtt: elkövettem mindent, ami erőmtől telt. Balsorsod nem szárad a lelkiismeretemen."

 

 Tárgyalások az érzelmekre hatva

 

Férjét nem hagyta hidegen feleségének eddig még soha nem tapasztalt, lendületes fellépése. Július 15-én táviratot küldött Erzsébetnek Budára ezzel a rövid szöveggel: "Deákot már titokban magamhoz kérettem. Azért ne menj túl messzire Andrássyval!", akit időközben szintén magához hivatott. A gróffal való találkozást megelőzően, július 17-én így számolt be feleségének várakozásairól: "Szeretett angyalom! Imádkozz bensőséggel Istenhez, világosítson meg, hadd tegyem azt, ami helyes, s ami a kötelességem. Ma idevárom Andrássyt, nyugodtan meghallgatom, hadd beszéljen, aztán alaposan kivallatom, mert látni akarom, vajon megbízhatom-e benne. Az Öreg (Deák) már nincs Pesten, vidéken van, onnan kell majd elhivatnom, úgyhogy csak holnap, vagy holnapután lehet Bécsben. Jobb is, hogy előbb Andrássyval beszélek négyszemközt, mert az Öreg ugyan nagyon okos ember, de sohasem mutatott valami nagy bátorságot."

A császár a vezető magyar politikusokkal folytatott tárgyalásokról is részletesen beszámolt feleségének. A levelekből azt olvashatjuk ki, hogy Ferenc József ekkor még erősen bizonytalankodott. Szerinte a magyar politikusok túl sokat követelnek és semmi garanciát nem nyújtanak a sikerre vonatkozóan, csak reményekkel és talányokkal kecsegtetnek, s egyetlen szóval sem mondják, hogy kitartanak abban az esetben is, ha Magyarországon nem tudják megvalósítani elképzeléseiket és a baloldali ellenzék kerekedne felül. Erzsébet feltehetően továbbra is ostromolta férjét leveleivel, hiszen július 25-én Ferenc József bosszankodva írta: "Gondolom az ismert ügyben azért írsz oly rengeteg levelet, mert az udvari tanácsos megérkezett, és beszélt veled. Avagy történt valami különös dolog, ami most még energikusabb fellépésre hangol? Kérem szíves válaszodat, amennyiben ez veszély nélkül megadható."

Július 26-a azonban fordulópontot jelentett a politika menetében, hiszen aláírták az előzetes békét a poroszokkal, így Ferenc József kissé fellélegezhetett. A korábbi, a königgrätzi vereség következtében kialakult reményteljes időszak után most úgy tűnt, hogy ismét semmi esély a megegyezésre, a magyar ügy látszólag visszajutott oda, ahol 1866 előtt állt. Erzsébet azonban tovább forszírozta a kiegyezést Magyarországgal, melyet ekkor Ferenc József határozottan visszautasított. 
"Beláthatod - írta feleségének - hogy vétenék a kötelességem ellen, ha a te kizárólag magyar álláspontodra helyezkednék, s háttérbe szorítanám azokat az országokat, amelyek rendületlen hűségük folytán hallatlanul szenvedtek (a háborúban), s éppen ezért most külön figyelemre és gondoskodásra szorulnak."
A kiegyezési tárgyalások holtpontra jutottak és szeptember 2-án Erzsébet is visszautazott Bécsbe. Magyar kapcsolatait azonban nem adta fel, sőt azok egyre intenzívebbé váltak. Elhatározta, hogy rendszeres magyar órákat vesz. A Bécsben élő híres magyar publicista, Falk Miksa ettől kezdve egészen a koronázásig minden nap ellátogatott hozzá. Ez idő alatt bizonyára nagy hatással volt Erzsébet véleményének alakulására a Falkkal folytatott politizálás. Ő vitte el a császárnénak Széchenyi korábbi, az uralkodót támadó híres cikkét, a Blikket.

kiegyezés megvalósításának menetében az előrelépést végül egy osztrák belpolitikai változás hozta meg. Ferenc József Beust bárót, a korábbi szász minisztert nevezte ki osztrák külügyminiszterré, később miniszterelnökké, aki megnyerte az uralkodót a magyar kiegyezés ügyének. 1867. február 18-án a császár kinevezte Andrássyt Magyarország miniszterelnökévé és ezzel megkezdődött a Monarchia dualista alapon való újjászervezése. A júniusi koronázást megelőző hónapot Erzsébet Magyarországon töltötte, ahol Eötvös József báró volt a személyes kísérője.

Eötvös óriási lelkesedéssel számolt be levelében Falk Miksának a leendő királynéról: "Magas tanítványa virágokkal fogadtatott, s napról napra nő a lelkesedés, mely irányában megnyilvánul. Az érzelmek - legalább a népnél - sokkal nehezebben változnak, mint meggyőződései, s én mindég úgy voltam meggyőződve, hogy ha egy korona, mint 1848-ban a magyar széttört, azt csak a nép szívében ébresztett nagy érzelmek lángjai forraszthatják öszve. Három századon át megkíséreltük a hittel, s megpróbáltuk a reménnyel is több ízben, de még egy hátra volt: az, hogy a nemzet a dinasztiának valamely tagját igazán, szíve mélyéből szeresse, s minthogy ezt most elértük, nem aggódom a jövő iránt."

Jól tükrözi Erzsébetnek a magyar nemzet iránti különleges vonzalmát és elkötelezettségét az az eddig publikálatlan, a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében található levéltöredék, amelyet a királyné 1868 októberében, már a koronázást követően írt Eötvöshöz. "Kedves Báró! Oly sok idő elmúlt, mióta utolszor intéztem levelet Önhöz, és becses válaszát nyertem, hogy alig merem most Önt újra érdektelen soraimmal fölkeresni. ... Most már három hete, hogy itt vagyok (Bécsben), hol az ősz utolsó szép napjait élvezem, de mennyivel jobban szerettem volna ezt Gödöllőn tehetni, mi eleinte tervünk volt, de a körülmények folytán ráhatároztam magamat csak néhány hónap múlva szeretett hazánkba visszatérni. Mennyire örülök a perczre, nem is szükséges mondanom, nekem úgy is már valódi örökségnek tetszik, mióta utolszor voltam ott. ... Örömmel olvasom most az újságokat, s követem távolról a császár oly sikerült Párisi utazását. Ki hitte volna még egy évvel azelőtt, hogy mi ismét így fogunk állni, kivált külföldön. Most a jó isten csak adjon pár év nyugalmat és békét, hogy az ország vissza nyerhesse régi erejét, aztán majd idővel remélhetünk jobb jövőt."

A történeti dokumentumok ismeretében Erzsébet alakjában mindenképpen felfedezhetjük a Magyarország érdekében határozottan fellépő, a nagypolitikát is befolyásolni képes uralkodónőt is. Kétségtelen azonban, hogy később kultusza már személyétől függetlenül, önállóan alakult tovább. Az 1880-as évektől a nyilvános élettől teljesen visszavonult császárné még kedves magyarjai érdekében sem fejtett ki semmiféle politikai aktivitást, mégis a nép Kossuth 1894. évi temetésén a sok száz koszorú között felfedezni vélte azt az egyet, melyet titokban a királyné küldött a ravatalra.


A milleniumi ünnepségről írta Mikszáth Kálmán:

"Hármat koppantottak a pálcás urak, s belépett a királyné régi sugár termetével. Leült a trónra ura mellé balról Magyarország patronája. Ezer szem szegeződött a trónre, amelyre újonnan hímezték Magyarország címerét ibolyavörös mezőre, s melynek mennyezetét két nagy strucctoll-bokor díszíti, a hajdani nemzetiszín strucctollak helyett. De még több szem nézte a királynét.

 

Ott ült fekete csipkével áttört magyar ruhában, minden fekete volt rajta, minden, minden: haja átkötve gyászfátyollal, magyarosan, a hajtűk és gyöngyök mind feketék voltak. Csak az arca volt fehér és végtelelnül szomorú. Egy Mater Dolorosa. Ah, a rég arc ez még. Az, melyet a bűbájos képekről ismerünk: a vékony, nemes vonások, az elöl lenyírt kicsi haj mint selyemrost húzódik a homlokra, s fönt a dús hajfonat minden koronánál szebb korona. Ő az, ő az, de a bánat már rajta hagyta nyomait az arcon, sokat pusztított - a kép még ugyanaz, csakhogy úgy tetszik, mintha ködben volna.

Nagy szempillái le vannak eresztve, élénk, kedves szeméből nem látszik semmi; ott ül csendesen, majdnem érzéketlenül, mintha nem látna senkit, nem hallana semmit. A lelke, óh, a lelke másutt lehet. Egyetlen mozdulat, egyetlen tekintet nem jelzi érdeklődését. Olyan, mint egy fehér szobor a szomorú fehér arcával. Viszi-viszi a nagy bánat mindenűvé, és hiába koppantottak háromszor a pálcás urak, az a nagy bánat el nem ijed attól, vele jön ide is.

 

És aztán - elkezd beszélni Szilágyi Dezső, szép lassan, ahogy a trónnál illik. A király hovatovább figyelni kezd. Egy szó, egy gondolat megkapja és szeme ott csüng a nagy nemzeti szónok ajkán - de a királyné arcára semmi sincs írva. Semmi, semmi. Olyan fehér és olyan mozdulatlan. Hát egyszer csak belevegyíti a szónok a királyné nevét is. Még csak a szemöldje sem rezdül. Beszélhetnek a szoborról a szobornak. De a királyné nevének hallatára egyszerre csak felzúg az éljen. És milyen éljen az! Mintha a szívekből szakadna ki egy érzelmi zivatar. megremegnek a trónterem sárgás márványfalai. Valami csodahang volt az, melyet nem lehet leírni vagy megmagyarázni. Volt ebben az éljenzésben zsolozsma, harangzúgás, tengermorajlás, gyöngédség, érzés és még talán virágillat is.

S az érzéketlen, felséges fej megmozdult. Gyöngén, alig látszólag intett köszönetet. Valami csodálatos kecs volt abban.

S az éljen fölharsan még erősebben és nem akart megszűnni percekig - szállt-szállt föl a boltozatokig és megrengette a boltozatokat. A fehér strucctollak reszketni látszottak a hanghullámoktól. Az ország nagyjai nem elégedtek meg a mámoros kiáltásokkal, kalpagjaikat, csalmáikat lengették, s egy sűrű erdő támadt fönn az emberek feje fölött sastollakból, kócsagokból, hűs szellőt támasztva fojtó meleg levegőben. Ilyen legyezője is kevés királynénak volt még. A szónok abbahagyja beszédét és várja, míg a féktelen lelkesedés lecsillapul. Hasztalan; nincs határa.

 

A királyné lesüti fejét ... és ez a hófehér arc egyszerre csak elkezd pirosodni ... mindid jobban-jobban. először csak nem olyan fehér többé, azután olyan, mint a frissen szűr tej, mintha rózsaszínnel volna befuttatva, azután piros lesz, mint az élet, piros, egészen piros.

Milyen káprázat! Ferenc József király mellett ott ült egy életpiros királyné. Egy percig tartott az egész. Szemei tágra nyíltak, a régi ragyogás kicsillant belőlük. S a szemekből, melyek úgy tudtak valaha mosolyogni, hogy egy szomorú országot vidítottak föl, egy könnycsepp buggyant ki. százan és százan látták a drága cseppet. Megvolt a reciprocitás. Egy mosolygó ország föl tudta vidítani a királynét.

 

Csak egy percig tartott.

A felséges asszony szeméhez emelte csipkés zsebkendőjét, letörölte vele a könnyet. Az éljenzés megszűnt, a szónok folytatta a beszédet, s a királyné arcáról kezdett lassan-lassan lefogyni a pirosság, mint ahogy a kés pengéjéről szemlátomást illan a ráfújt lehelet.

Egy perc és a király mellett újra ott ült a gyászba borult királyné, a Mater Dolorosa, halványan, csöndesen, érzéketlenül, mint egy fehér, mozdulatlan szobor, mely egy édes arcra emlékeztet."

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.